Váratlan visszatérés – Bridget Jones babát vár

A 2000-es évek végére az Egyesül Államokban nagyon sok felmérés készült az egyedülálló háztatásokról. A kimutatások eredménye alapján, hogy ezek száma jóval meghaladta a családosakat. A 20-24 év közötti hajadon nők aránya a korábbi 36 százalékról 73-ra, a 30-34 év közötti korosztály pedig 6-ról 22 százalékra emelkedett. Erre a hirtelen megjelenő új célcsoportra – a köznyelvben „szingli” keresztséget kapott nőkre – fel is figyelt a fogyasztói társadalom.

bridget_jones_baby_screenshot_20160630100301_1_original_1150x645_cover

Megjelent egy piac, ami őket kívánta kiszolgálni. Ennek kicsúcsosodása a 2004 novemberében Franciaországban megrendezett Céliberté-szalon, aminek célja, hogy a résztvevőket megismertesse a szingliknek gyártott termékekkel és szolgáltatásokkal.
Nem kellett sokat várnunk arra sem, hogy a média is felfigyeljen a jelenségre. Tanácsadó műsorok és könyvek lepték el az arra éhes közönséget. Természetesen a romantikus regények korábbi bugyuta gyakran személyiség nélküli hősnőit leváltották az érettebb, karrier orientált, iskolázott karakterek. A korábbi elmélet szerint az női olvasok sokkal jobban bele tudták érezi magukat, egy személyiség nélküli főszereplő helyzetébe. Viszont ez az új közönség igenis igényelte az érettebb hozzáállást.
Nem is csoda, hogy eme történetek egyik megalapozója, Helen Fielding 1996ban megjelent regénye, a Bridget Jones naplója óriási sikert ért el. Habár főszereplője elsőre kissé szerencsétlennek tűnik (talán másodikra is) mégis a problémái és a gondolkodása sokkal közelebb állt a valósághoz mint a eddigi romantikus regények hősnői. Bridget története szépen körbejárta egy harmincas egyedülálló nő életet. Érintve a munkát, a súly problémákat, a barátokat és nem utolsó sorban a szerelmeket. Szerencsére amellett, hogy az írónő egy nagyon szimpatikus karaktert teremtett, nem volt rest mindezt megszórni nagyszerű humorral is.Bridget-Joness-Baby-new-poster

A film változatra mindössze 5 évet kellett várni. A főszereplője Renée Zellweger lett, aki maga győzte meg az írónőt, hogy amerikai származása ellenére igenis ő legjobb választása a kissé túlsúlyos angol nő szerepére. Nem is kellett csalódni, nagyszerűen helyt állt a filmben. Egyszerre volt bájos és szerencsétlen. De természetesen a körülötte összeverődött szereplő gárda is igazán impozáns volt. Az örök angol úriember Colin Firth és a számító nőcsábász szerepében Hugh Grant is nagyszerű alakítást nyújtott. A második rész, habár meglepően szórakoztató volt, egy szimpla ismétlésen kívül semmit sem tudott nyújtani.
De most itt vagyunk 15 évvel később. Bridget már 43 és még mindig egyedül tengeti napjait. Sikeres TV producerként a munkája az élete és habár tartja a kapcsolatot, az azóta családot alapított barátaival, a születésnapját mégis egyedül ünnepli. Ezért az egyik kollégája rábeszéli, hogy utazzanak el egy fesztiválra, ami túlzottan jól is sikerül. Itt hősnők megismerkedik a jóképű Jackkel (Patrick Dempsey) akivel együtt is tölti az éjszakát. Haza térése után viszont régi szerelmével Mark Darcyval (Colin Firth) melegíti fel a viszonyt. Habár egyiküktől sem akar semmi komolyabbat mégis át kell értékelni az álláspontját, mivel teherbe esik és a rövid időtartam miatt az apa személyét homály fedi. Bridgetnek meg próbál egyensúlyozni a két férfi, az anyaság örömei és új hárpia főnöke között. Inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Mielőtt beültem a filmre, végig az járt a fejemben érdemes-e ennyi idő után újra előszedni a karaktert? A válasz a kérdésre: nagyon is.
Bridget Jones karaktere most már egy másabb korosztályt képvisel. Már nem ugyanazok a céljai. Nem vadászik elkeseredetten pasira és karrierjében is sikerült magasabb pozícióba jutnia. Az életét egy apróság változtatja meg teljesen és ettől képes egy újat vinni a – már a második résszel megfáradt – sorozatba.
Az újrázáshoz sikerült megnyerni ez első rész direktorát Sharon Maguiret, aki nagyszerű érzékkel nyúlt hozzá a történethez. A film humora szinte üdítő volt, az utóbbi évek egysíkú vígjátékaihoz képest. A film első felének szinte minden jelenete harsányan nevetős. Habár ez a lendület a vége felé kissé kifullad és megpróbálnak a drámára koncentrálni, de az egyensúly utána is megmaradt és nem válik unalmassá.
A film felváltva szolgája fel a klasszikus helyzet komikumot, a modern kissé nyersebb humort és a nagyszerű párbeszédeket. A rendező nagyszerűen játszik a zenével. Minden helyzet kap valami oda illő zenei aláfestést, sőt a napjaink egy ismert zenésze is kap egy jópofa cameot.

Bridget-Jones-Gallery-06

A mozi habár kap egy kis fricskát a facebook generáció, nem felejt el romantikus komédia maradni. Nem egy jelenetben a műfaj klasszikusait idézik meg, egy jópofa utalással.
A karakterek és a színészek kombinációja nagyszerű. Renée Zellweger erre a szerepre született, játszi könnyedséggel változik át a kissé szerencsétlen, de mégis szerethető Bridget Jonessá. Colin Firth hozza a szokásos úriembert aki, ha kell igazi hősként viselkedik. Talán a kimértségét egy kicsit jobban kihangsúlyozzák, hogy ellenpontozzák a másik apajelölt figuráját. Patrick Dempsey szintén pozitív csalódás a filmben. Szerencsére nem akartak ismét egy Hugh Granthez hasonló tahót bele erőltetni a történetbe. Jack kifejezetten szimpatikus és szerethető karakter. Bridget problémája is sokkal hihetőbbé válik mint a korábbi filmekben. Egyik oldalon ott a jóképű, romantikus, milliomos a másikon az igazság harcosa, a megbízható ügyvéd, akivel a múlt is összeköti.
És ami az angol vígjátékokat igazán egyedivé teszi, a mellékszereplők. A film itt sem hibázik. Viszont két név az, akit kiemelnék a szórakoztató kavalkádból. Az első, az apát játszó Jim Broadbent, aki ismét hozza a bölcs öreg és imádnivaló figurát, akinek mindig van a tarsolyában egy vicces egysoros. A másik színfolt pedig Emma Thompson. Ő szolgáltatja a film leghumorosabb jeleneteit. A végig szarkasztikus és lekezelő mondatai a kissé fáradtabb leülepedni készülő jelenteket is emlékezetessé teszik.
Amit talán negatívumként tudnék felhozni, az mégis a főszereplő maga. Számomra Bridget Jones figurája mindig is egyfajta realizmust jelentet. Egy olyan női karakter, aki akármilyen banális helyzetekbe kerül, valahogy hihető marad végig. Ennél a filmnél viszont többször éreztem, hogy egy-egy poén kedvéért képesek olyan szituációt írni amit már, a film világában is nehezen hihető és kétségessé teszi a karakter valós jellegét Viszont ezen túllépve a film remek szórakozás. Az idei év egyik kellemes meglepetése. Sőt, a teremben jóval nagyobb többségben jelen lévő női nézők reakcióiból ítélve, a „gyengébbik” nem számára többet is nyújt a film.
Összegzésképpen ez egy tökéletes randifilm, mivel mindkét nem számára tud szórakoztató momentumokat nyújtani. Habár ilyen minőségben szívesen néznék egy folytatást, de ha nem is lesz több Bridget Jones film, azt se tartanám nagy hibának mivel ez a film tökéletes lezárása és búcsúja a karakternek.

Írj véleményt:

A következő HTML tags and attributumokat használhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>