Motkány nem adja fel… űzi a csalfa, szökevény makkot a világ végére is. A hajsza ezúttal kiröpíti az ősrágcsálót a világűrbe, ahol Motkány – mint azt már megszokhattuk – beindít egy végzetes eseménysorozatot. Ez azonban már nem holmi aprócska természeti katasztrófa, hanem kozmikus láncreakció, mely a Föld bolygó valamennyi lakójának életét fenyegeti.
Sid, Manny, Diego meg a többiek mentik az irhájukat, és kénytelen-kelletlen elhagyják otthonukat. Kezdetét veszi egy újabb nagy vándorlás, melynek során hőseink kalandból kalandba keverednek, és egy rakás különös figurába, új barátokba és ellenségekbe botlanak.
A világszerte nagy népszerűségnek örvendő Jégkorszak-széria a világ második legnagyobb animációs franchise-za. Évről-évre, történetről-történetre emelkedett a tét, tágult a tér, egyre több lett a kaland és a poén, és ennek megfelelően most elkészült a nagy durranás, minden idők legnagyobb Jégkorszak-opusza, avagy A nagy bumm. A nézők valódi űrutazáson vesznek részt és olyan világokba jutnak el, mint a fantasztikus és színpompás, paradicsomi Geotópia kristályvilága, ahol számos szereplő életében új fejezet kezdődik.
Az új film története mélyen gyökeredzik az eredeti Jégkorszak mitológiájában. „Az első film egyik jelenetében mintha az őslénytani múzeumban jártunk volna – mondja Lori Forte producer, aki jelen volt a széria első darabjának születésénél, és számos ötlettel gazdagította a többi részt is. – Őshalakat láttunk, egy dinoszauruszt, szemügyre vehettük Sid evolúcióját… majd hirtelen szemben találtuk magunkat egy repülő csészealjjal. Akkoriban ez csupán egy képi gegnek számított, ami egyúttal kissé misztikussá is tette a történetet. Úgy gondoltuk, hogy egyszer talán majd felvesszük ezt a szálat, de még fogalmunk sem volt, hogy miként – meséli a producer. – Most aztán elérkezettnek láttuk az időt, hogy újra elővegyük a jelenetet. A csészealj tehát A nagy bumm rég elvetett magja volt.”
Motkány életét nem először forgatja fel fenekestül a modern technika. A 2006-ban bemutatott, Oscar®-díjra jelölt No Time for Nuts című rövidfilmben a makkvadász talál egy időgépet, és fergeteges tér-idő-kalandokba keveredik.
A nagy bumm további közös vonása az eredeti filmmel, hogy nagy hangsúlyt helyez a csorda tagjai közti viszonyokra, ami az eredeti mű szívét-lelkét adta. A csordának tűzön-vízen-jégen át együtt kell maradnia, de közben alkalmazkodnia kell a világhoz, mely állandó mozgásban van. És mivel képesek alkalmazkodni, győzedelmeskednek. „A csorda folyton fejlődik – mondja Forte. – A világ ugyan állandóan mozog, cseppfolyósodik, felperzselődik, kettéhasad, a feje tetejére áll… egyszóval szüntelenül változik körülöttük, de a változáshoz ők is hozzátesznek: maguk is alakítják a világot.”
Motkány azonban sosem tanul. A nagy bummban folytatja őrült hajszáját az áhított-átkozott makk után. Ám ezúttal Motkány olyan messzire „megy”, amilyen messzire még a Jégkorszak egyetlen figurája sem jutott: ki a kozmoszba, ahol megszállott szerencsétlenkedésének következménye sem holmi kis lavina, dögvész, földrengés többé, hanem világrengető, intergalaktikus katasztrófa.
A mókuspatkány ezúttal nem csupán a viccfaktort és a kerettörténetet adja, az ő kezében van az irányítás. Képes ugrálni az időben. Jelen van minden földtörténeti korszak minden jelentékeny történelmi pillanatában. Motkány indította be a nagy olvadást a Jégkorszak 2-ben (Az olvadás), ő hozta a Földre A dínók hajnalát, neki köszönhető, hogy a földrészek elváltak egymástól (Vándorló kontinens), most pedig előidéz egy sor kozmikus katasztrófát, amely összeomlással fenyegeti a világot. „Lényegében Motkány felelős az univerzum tágulásáért – magyarázza Forte – az ősrobbanásért, vagyis azért, hogy világunk ma úgy néz ki, ahogy.”
„Motkány megtestesíti azt a tényt, hogy világunkban minden mindennel összefügg – mondja Michael Thurmeier rendező. – Éppen ezért rendkívül sok lehetőség rejlik ebben az aprócska figurában, és ez lehet az oka annak, hogy mára a klasszikus animációs hősök sorába emelkedett. Bármi történjék is körülötte, Motkány minden körülmények között gondol a jövőre, eltesz, konzervál, raktároz, borzasztóan igyekszik kiszámíthatóvá tenni a jövőt, de közben megfeledkezik róla, hogy az élet kiszámíthatatlan események sorozata.”
Közösség