Feltámadás a moziban!

Mindig is tudtuk, hogy egyszer visszajönnek. Bár húsz évet kellett rá várni, érzésünk fényesen beigazolódott. Ráadásul, ama régi A Függetlenség Napja után most valami egészen látványos formában és méretekben született újjá a történet.

DSC_4348.tiff

Amióta az emberiség a Földön is meghonosította a földönkívüliek jóval fejlettebb technológiáját, űrbéli közös lakóhelyünk védelme is globálissá vált: a Föld népei szorosan együttműködve védik planétánkat minden külső behatoló ellenséges szándékaitól. Ám arra senki sem számított, hogy a földönkívüliek ilyen fejlett technológiával és ekkora erőkoncentrációval támadnak. Ezúttal tehát ismét egy pár zseniális és vakmerően bátor emberen múlik csak, hogy sikerül-e megállítani az újabb, az előzőnél húsz évvel később megkísérelt inváziót. És természetesen ismét az emberiség léte forog kockán.

DSC_1548.tiff

Mindenesetre azok, akik már az első részben is örömüket lelték, ezúttal is felkészülhetnek rá, hogy most legalább akkora élvezetben lesz részük.
Ami Emmerichet, a rendezőt illeti, ez a film élete első remake-je, de mint ahogy azt el is mondta, számára rengeteg örömöt okozott, még mielőtt elkészült volna. Azon túl, hogy természetesen maga is erősen kötődött húsz évvel korábban világsikert aratott filmes története és a benne szereplő karakterek iránt, két évtized után már hiányoznak is neki. Úgy gondolta, már elég idő eltelt hozzá, hogy új, még izgalmasabb kalandoknak tegye ki őket és a nézőket. Ráadásul az 1996 óta eltelt húsz év alatt a filmes technika annyit fejlődött, hogy a Feltámadásban nagyságrendekkel realistább képeket láthatunk majd, mint elődjében, a Függetlenség Napjában. Pedig az talán korának legjobban filmezett tudományos-fantasztikus kalandtörténete volt. (Mint arról az 1997-ben elnyert Oscar-díj is tanúskodott.)

Látvány és élvezet

Roland Emmerich rendezői érdemei közül talán az a legértékesebb, hogy könnyű kézzel, természetes mozdulatokkal képes keverni a vásznon a grandiózus látványt a könnyed, sokszor humoros tartalommal, a világméretű keretet a kis, helyi, hétköznapi történésekkel. Az ő filmjében a parkban sakkozgató nyugdíjas zsidó apuka kiválóan megérti magát az Egyesült Államok elnökével. Hogy közben majdnem összedől a világ? De hát épp ez a legérdekesebb az egészben. Ahogy Barry Chusid, a film látványtervezője is aláhúzta: „Roland mindig nagyban gondolkozik. Amikor elétesszük az általunk kigondolt, grandiózus terveket, ő még nagyvonalúbbakat kér. A technikai lehetőségek határáig tol minket, vagy néha talán még azon is túl.”

AFuggetlensegNapjaFeltamadas_jelenetfoto (6)

Hogy egy kézenfekvő példát említsünk a fentiek alátámasztására: amikor a földönkívüliek űrhajóját kellett megtervezni, Emmerich addig-addig biztatta látványtervező csapatát, amíg a Föld invázióját előkészítő űrjármű akkora nem lett, hogy gravitációs ereje képes volt észlelhető kölcsönhatásra lépni amúgy nem túl parányi bolygónkkal is. Ez az űrhajó nem csak nagyobb egy világvárosnyi államnál, de pillanatok alatt magába is szívja annak tömegét. Az eget óriási felhő teríti be, de akkora, hogy Szingapúrra sötétség ereszkedik, hogy azután minden – de minden! – a levegőbe emelkedjen. A malajziai Petronas Twin Towers a London-hídra zuhan, a dubai Buri Khalifa felhőkarcoló – a világ legmagasabb épülete – pedig a híres londoni óriáskereket löki a Temzébe. Az idegenek úgy látszik, az ismert építményeket szeretik elpusztítani…
Hogy mekkora méretekről beszélünk? Ez kiderül, amikor az inváziós űrhajó leszáll az Atlanti-óceánra. Hogy annak melyik részére? Az egészre!

Az 1996-os háború és következményei

_DSC9586.tiffA húsz évvel ezelőtti inváziós kísérlet sok áldozatot követelt, és megváltoztatta a földlakók életét. Ebből kiindulva megérthető, hogy a mai film, A Függetlenség Napja – Feltámadás már egy alternatív valóságban játszódik, nem azon a planétán, amelyet mi a hétköznapjainkból ismerünk.
A történet előzményei tehát 1996-ig nyúlnak vissza, az akkori teljesen átlagos nyári napig, amikor valami egészen hihetetlen dolog történt. Hirtelen kiderült, hogy nem vagyunk egyedül a világmindenségben, hogy az emberiségen kívül más értelmes lények is élnek a csillagok között. Azon a napon minden egyes ember élete új fordulatot vett, mint ahogy otthonunk, a Föld is egycsapásra megváltozott. Azon a július 4-én (az amerikai függetlenség ünnepnapján) a függetlenség napja kifejezés is teljesen új értelmet nyert. Megszűnt csupán egyetlen nemzet, egyetlen ország hivatalos ünnepe lenni, s az egész földkerekség összefogásának és győzelmének emléknapja lett. Mert ha az emberiséget fenyegeti hirtelen a kipusztulás veszélye, az ellen csak közösen vagyunk képesek eredményesen védekezni.

A Függetlenség Napja - Feltámadás

Egy új generáció is csatlakozik az ismét hadba szólított hősökhöz

A Függetlenség Napja – Feltámadás kibővíti a húszéves történetet és az abban szeplők körét. Ezúttal tehát együtt szerepelnek a filmben az akkor megismert hősök és az emberiség azóta felnőtt új generációjának képviselői, akik a világ minden tájáról érkeznek, hogy kivegyék a részüket a létért folyó küzdelemből.
A rendező, Roland Emmerich egyszerűen csak csodacsapatként beszél a színészeiről. Mint elmondta, a forgatáson az idősebb generáció tagjai olyan felhőtlenül boldogok voltak, mint egy húszéves érettségi találkozón a sikeres karriert maguk mögött tudó egykori osztálytársak, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy minden szituációban igyekeztek segíteni az újabb generáció tagjait. Így ez utóbbiak beilleszkedése az illusztris csapatba egyedülállóan sikeres lett.
De a régiek sem ugyanazok ma már, mint húsz évvel ezelőtt voltak: Dean Devlin szerint időközben rengeteg pozitív tapasztalattal gazdagodtak, a Feltámadásban érettebben játszottak, és sokkal jobbak voltak, mint két évtizede. Így aztán neki sem kellett tojásokon lépkednie, amikor a forgatókönyvet írta: ami szakmailag egyáltalán végrehajtható, azt a régi színészek megoldották, ráadásul hibátlan együttműködésben a frissen a produkcióba érkezett fiatalokkal.

„Hát ez valóban sokkal nagyobb, mint az előző volt”

Ezek a szavak a védelmi főnökké avanzsált David Levinsontól származnak, de nem csak az idegenek második inváziójára érvényesek, hanem A Függetlenség Napja – a Feltámadás képi világára is igazak. Csak hogy egy példát említsünk: Dubaj rázuhan Párizsra. El tudja ezt képzelni a kedves (leendő) néző? Nos, ma még nem. Ahhoz előbb látnia kell.
A film Oscar-díjas látványtervezője, Volker Engel nevetve tette hozzá: „Ilyesmi is csak egy Roland Emmerich-filmben történhet meg!”
A Feltámadás rendezője valóban lubickol a vizuális effektekben, végtelenül élvezi, hogy a digitális technika robbanásszerű fejlődésének következtében a film képi világának már csak a fantázia szabhat határt. Az ő vizuális fantáziája ellenben határtalan.

Írj véleményt:

A következő HTML tags and attributumokat használhatod: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>